Az élet értelme? Lényegtelen. Ahogyan a célon is agyalni. Nem kell egyik sem, hogy az úton haladj. Nincsenek határok vagy korlátok. Amit annak vélünk, azok a döntéseinkben való kételkedés keltette bizonytalanság. Semmi és senki nem akadályoz minket. A magunk rabjai vagyunk. A körülmények meghajlítása, kényszeríteni az akaratunk által, érzékelésünket eltolni abba az irányba, amerre az utunkat véljük. Lépcsők, hegyi ösvények, folyó árjával szemben, szárnyalás a fellegekbe. Mindegy melyik, egyedül a cselekvés képes változást hozni. A körülmények hajlíthatók és ez a lényeg. Nem megváltoztatni kell őket, elég hajlítani. A hajlítás gyengéd, apró változást indít el. Apró rezdülések, amelyek orkánná változnak és még sem pusztító erőként söpör végig az életünk színterén, hanem gyengéd rezgésként.
