Ha valaki most valami jó kis szaftos drog (értsd ez alatt: kannabis, metamfetamin, LSD, kokain, heroin, varázsgombák és társait) használatának bemutatását várja, az lapozzon tovább.
Ebben a bejegyzésben egy egyszerű ténymegállapítást fogok tenni arról, mennyire nem vagyunk tudatában önmagunknak, az ismereteink milyen sekélyek, és az ebből eredő tudatlanság mennyi kárt okozhat az embernek.
Ezek a tünetek először pár éve jelentkeztek, viszont amikor többet foglalkoztam a történetírással (használtam az agyam), akkor a tünetek enyhültek, megszűntek. Tavaly év végén azonban hiába foglalkoztam történetírással, az állapot romlott, és ekkor fordult elő, hogy már írás közben sem jutottak eszembe a szavak. Pár hetes tipródás után orvost felhív, beutalót kér és vár. Vár, mert Neurológiára az időpont csak most májusra volt. Az angiológus azért jelezte, az én esetemben előfordulhat ilyen az elégtelen keringés miatt, ami által az agyba olykor kevesebb vér jut. Ájvé! - kiáltottam fel magamban. De jó, hogy ezt is tudom. Na mindegy!
Eljött a nagy nap. Vizsgálat, állapot elmondása, tesztek. Elsőre szervi rendellenesség nem feltételezhető, a bizti kedvéért azért nyaki duplex UH és agyi MR. Addig is, amíg a vizsgálatok meglesznek, kezdjek el szedni egy kellemes gyógyszert, ami segít a szerotonin szintet megtartani normál értéken. Aki nem ismerné ezt a hormont, a tudomány jelenlegi ismerete szerint ez a hormon felel a kedélyállapotunkért. A szerotonint a központi idegrendszer szerotonerg neuronjai és a gyomor-bél rendszer enterokromaffin sejtjei állítják elő. (forrás: Wikipédia )
Amint hazaértem, kicsit utánaolvastam a szerotoninnek. Kiderült, hogy a szervezet 90%-ban a bélben állítja elő. Eddig is tisztában voltam azzal, hogy a bélflóra komoly hatással van az emberi szervezetre (A bennünk élő bacilusok befolyásolják a hangulatunkat), kedélyállapotra, és még sok minden másra, azonban ennyire még nem éreztem a saját bőrömön.
A gyógyszer hat. Nincs ólmos nehézségű felkelés reggel, az alvásaim nyugodtabbak, pihentetőbbek, és ami a legjobban meglepett, nem érzem a kávé hiányát. Pedig erős függő vagyok. Most azonban észre sem veszem, ha nem iszok kávét, a fejem tiszta, a koncentrálásom kezd a régi lenni, a kedélyállapotom is sokat javult. Ez már fél siker. Teljes akkor lesz, amikor megtalálom azt a módot, hogy a bélbiomom önellátóvá váljon szerotonin szinten, ne szoruljak gyógyszerre. Lehetne még növelni a szerotonint rendszeres mozgással, de sajna az nálam kizárva a többi egészségkárosodás miatt.
Elképzelhető, hogy eleve a mozgásszegény életmód alapozta meg a problémát, mellé párosult a nem kielégítő étrend, ami felborította a bélflórát, és azután ez vezetett szorongásos, depressziós tünetekhez. Elképesztő, mennyi minden befolyásolja az emberi pszichét, és mennyire fontos ismerni az emberi pszichére ható belső és külső folyamatokat. Ez az egyik nagyon tanulságos az esetemben, hogy ezt megtapasztalhattam, mivel szeretnék meseterapeuta lenni. Viszont ahhoz, hogy minél jobban tudjam a dolgomat végezni, az emberben zajló folyamatokkal tisztában kell lennem, máskülönben nem tudok megfelelő terápiát alkalmazni.
