Öt percnyi gondolat

Mindenki törekszik a tökéletesedésre, azt tartjuk szem előtt, hogy elménk, lelkünk, szellemünk tökéletesedjen, mert akkor elnyerhetjük a Nirvánában való belépést, felemelkedést. Halvány elképzeléseink vannak a tökéletesedésről,...

Szükségletpiramisok

A szükségletpiramisok labirintusában ádáz harcát vívja egymással a fajfenntartás és a lelki fejlődés. A jelenlegi evolúciós ismereteink nem adnak választ arra, hogy mely minőséget preferáljuk.

Psziché és tudat

A psziché és a tudat az, amire az agy biokémiai funkciói hatással vannak. A lélek ezektől független, azt nem befolyásolja a biokémia. A lélek mindig képes felülemelkedni az anyagi világ befolyásain, de azt elérni, hogy ezt elő tudjuk hívni, nagyon nehéz. Sok és tudatos...

A létezés értelmetlenségének értelme

Az élet értelmét azért nincs értelme firtatni, mert nincs. Törvényszerűségek vannak, éppen ezért nincs értelme. A történések törvényszerűen be fognak következni. Ezen az sem változtat, ha megtanuljuk hajlítani a körülményeket, mert a tudás ezen fokát elsajátítani szintén az univerzumunk,...

Létezés, örök élet, az élet értelme

Két idézettel kezdeném csekély monológomat :) „ ... minden változik, egyedül a változás örök.” - Egri Lajos - A drámaírás művészete „ A véletlenek olyan dolgok, amelyek szándékosan okoznak meglepetést. ” - Vass Attila

2015. március 28., szombat

Élő, tárgy

Oké, azt mondod, hogy ami mozog az él. Ami meg nem, az tárgy. És a levágott ujjal, mi a helyzet?

2015. március 12., csütörtök

Idézet

A jelenkori műveknek a régi idők nagy könyveivel szemben való jelentéktelenségéről beszéltünk, aminek okát én abban láttam, hogy korunk embere messze tévelyedett az igazi Úttól. Erre Ön megjegyezte, hogy az emberek minden korban ugyanolyan távol vannak az Úttól, és ez a távolság végtelen. Azt az ellenvetést tettem, hogy a tökéletes bölcsességűek arra tanítottak, hogy az Utat lássuk mindenben, ami körülvesz bennünket, következésképp az Út mindig a közelünkben van. Ekkor Ön, Csiang Csia úr, ha emlékszik rá, elővette az övén lévő tokból a fehér nefritfőnixet, amelyet nem sokkal azelőtt meg akartam venni öt liang aranyért, és megkérdezte, hogy még mindig tetszik-e. Feltételezve, hogy tetszéssel fogadta a szavaimat, és előre örülvén az ajándéknak, igenlően válaszoltam, ám Ön visszatette a főnixet a tokba. Érdeklődtem, hogy mit jelentsen ez, amire azt válaszolta: „Látni az Utat, és rajta járni, az nem ugyanaz.” ” - Viktor Pelevin - A hunok harmóniája

Share

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More