Lassan négy éve keresem az utam. Amikor ráleltem - bár ez furcsa kifejezés, mert soha nem hagytam el, csak elfelejtettem továbbmenni rajta -, akkor érdekes dolgok történtek. Azóta sok minden történt velem, sok mindenre jöttem rá, és ebben nagy segítségemre volt a totemem. Sokan szellemi segítőnek hívják, angyalnak, nekem a totem jobban tetszik, ahogyan a sámáni világkép is. Bár ez egy és ugyanaz, mint a táltos/druida világkép, de a mai világban, ha azt mondom sámán, jobban tisztában vannak vele az emberek, hogy mire gondolok, mint a másik kettő esetében. De nem a modern felfogásban, ahol hülye ruhába öltözött emberek ugrabugrálnak egy dobbal, és mindenféle kitalált szertartást végeznek. Nem haragszom rájuk, mert ők ugyanúgy az útjukat keresik, és azt sem mondom, hogy nem találták meg. Egyszerűen megrekedtek egy szinten és nem veszik észre, hogy nem haladnak. Azt hiszik megérkeztek és ezzel az egyetlen olyan dolog ellen vétenek, ami az egész univerzumra jellemző. Minden változik és a változás állandó. Érdekes ellentét. Állandó, mégis változik. Ez a kettősség jellemez mindent.
