Tudom, hogy sok embert fogok megbántani a következő írásommal. De nem kérek elnézést. Eddigi utam számomra erre világított rá és késztet arra, hogy ki is mondjam.
Minden mostanában magára valamit is adó „sámán” és „táltos” rendelkezik dobbal, ruhával s egyéb kellékekkel. Fennhangon hirdetik a természet és az emberek egyenlőségét. A természethez való ismételt közeledést és törvényeinek elfogadását, hogy helyünket ismét elfoglalhassuk az evolúcióban. De ezek a sámánok és táltosok annyira vannak közel a természethez sokszor, mint én a Katolikus Egyház pápai címének a betöltéséhez. Nézzük az alapvető eszközeiket, amelyekkel a természet erőivel veszik fel a kapcsolatot. Minden kellékük iparilag előállított termék. A dobok fája ipari kitermeléssel kivágott fából készült préselt fa. A bőr nagyüzemben levágott állatokról származik és a kikészítésük is iparilag történik. Maximum a dobra történő festéshez használnak természetes alapanyagot, de a boltokban kapható dobokra ez sem jellemző. De ugyanez érvényes a ruhákra, csörgőkre és minden további tárgyra.
Azoknak, akik a természettel való kapcsolatteremtés fontos, ott kellene kezdenünk, hogy a rítusokhoz használt tárgyak a lehető legtermészetesebb úton készüljenek el. Szerintem addig nem lehet valaki kész sámán, táltos vagy orvosságos ember, amíg a természettel nem kerül közvetlen kapcsolatba. Ha ez sikerül, akkor észre fogja venni, hogy a természet mily módon szeretné, hogy az eszközei elkészüljenek, vagy a tulajdonába kerüljön. A természet azok számára akiknek megnyílik, megmutatja mit kell használnunk és azt hogyan készítsük el vagy szerezzük meg. De nem érzem azt, hogy a mű eszközök segítenek nekünk. Sőt, teljesen természetidegennek tartom őket. Szerintem ezekkel az eszközökkel nem lehet a megfelelő kapocsolatteremtést és rítuálékat elvégezni. De ilyen eszközökkel a gyógyítások sem lehetnek sikeresek. Csak becsapjuk azokat, akik bíznak bennünk és a segítségünket kérik. Hogyan várhatjuk el tőlük, hogy bízzanak a természet erejében, ha mi sem hisszük el a természet erejét. Ha hinnénk benne, akkor elfogadnánk a természet felajánlását az eszközökre amiket használni fogunk. Mert a természet csak azon segít, akiben érzi a szándékot, hogy elfogadja a természet törvényeit. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a lehető legtermészetesebben éljünk.
