Idézet

„A jelenkori műveknek a régi idők nagy könyveivel szemben való jelentéktelenségéről beszéltünk, aminek okát én abban láttam, hogy korunk embere messze tévelyedett az igazi Úttól. Erre Ön megjegyezte, hogy az emberek minden korban ugyanolyan távol vannak az Úttól, és ez a távolság végtelen. Azt az ellenvetést tettem, hogy a tökéletes bölcsességűek arra tanítottak, hogy az Utat lássuk mindenben, ami körülvesz bennünket, következésképp az Út mindig a közelünkben van. Ekkor Ön, Csiang Csia úr, ha emlékszik rá, elővette az övén lévő tokból a fehér nefritfőnixet, amelyet nem sokkal azelőtt meg akartam venni öt liang aranyért, és megkérdezte, hogy még mindig tetszik-e. Feltételezve, hogy tetszéssel fogadta a szavaimat, és előre örülvén az ajándéknak, igenlően válaszoltam, ám Ön visszatette a főnixet a tokba. Érdeklődtem, hogy mit jelentsen ez, amire azt válaszolta: „Látni az Utat, és rajta járni, az nem ugyanaz.” ” - Viktor Pelevin - A hunok harmóniája

Posted in: idézetek,sámán,tapasztalások