Azzal, hogy az állatokat megszelídítjük, megfosztjuk őket állati mivoltuktól és semmit nem adunk cserébe nekik ezért. Egyedül önnön egonk fényezése, hogy ezt is meg tudtuk tenni, át tudtuk alakítani. Az állandó alakítási kényszer határozza meg az embert. Szinte mindig arra törekszik, hogy jól érzékelhető korlátokat emeljen, majd azon töpreng, miként tudna kilépni a maga készítette börtönből.
