Valami

Isten iránti alázat a haláltól való félelem, amit nem szabad összetéveszteni a haláltól való rettegéssel. A haláltól való félelem megtanít minket az alázatra az állandó változással szemben. A rettegés viszont elveszi a megújulás lehetőségét, mert ahelyett, hogy megtapasztalnánk a folytonos változást, egy fix létezéshez ragaszkodunk, ami sosem létezik, sosem létezett. Becsapjuk magunkat, amikor megpróbáljuk az idő egy töredékének részét kimerevíteni, hiszen az idő velünk vagy nélkülünk, de tovább halad, létrehozva a változás újabb és újabb formáit. Ragaszkodásunkkal kiszakítjuk magunkat ebből a megújulásból, és elveszítjük annak reményét, hogy tapasztalásaink folytatódhassanak.

Posted in: