Fejezetek - Sámánok és kultúrák - Gondolat Kiadó
"A SÁMÁN: KIVÁLASZTÓDÁS, TANULÁS, TEVÉKENYSÉG
Tekintsük most a sámán tényleges alakját: milyenek, kik is voltak az igazi sámánok. Nem lehetett akárkibõl sámán. Bizonyos kiválasztottság kellett hozzá, illetve ennek tudata, hívás, hivatásélmény. Lehetett ez álom, látomás, eszméletvesztés, különös esemény, kaland, bármi, amiben a jelölt sorsszerûséget vélt felfedezni, amit hivatásélményként élt meg. Az is gyakran elõfordult , hogy a késõbbi sámánokat már csecsemõ- vagy kisgyermekkorban kiválasztották valamilyen szokatlan, különleges adottságuk, képességük, tulajdonságuk, akár defektusuk alapján. Ilyen lehetett a foggal vagy dús hajzattal születés, a hatodik ujj a kézen vagy a lábon, a szokatlan testalkat vagy bármilyen fogyatékosság, röviden az átlagostól, a megszokottól való jelentõsebb eltérés, rendkívüliség. (Mindez a magyar táltosra is érvényes.)
Igen gyakran volt a konkrét hivatásélmény alapja valamilyen komolyabb betegség, illetve az abból való kigyógyulás, amely akár ténylegesen öngyógyítás is lehetett, de az érintett közösség számára mindenképp úgy jelent meg: lám, ez a fiú (vagy lány, hiszen nõi sámánok is voltak, vannak, ha nem is sokan) legyõzte a bajt, amelybe mások belehaltak – rendkívülinek, nagy erejû gyógyítónak kell tehát lennie. A halálközelség rendszerint szintúgy megtapasztalt élmény volt a sámánná válás útján, illetve késõbb többször is a sámánság gyakorlása, sámánutazás, transz, eksztázis alkalmával."
