2012. május 30., szerda

Áldozat – avagy az áldozat valódisága

Amikor áldozunk, tudatában vagyunk-e annak, hogy mit áldozunk? Miért áldozunk? Kinek áldozunk?

Mit is jelent valójában az áldozat szó?:

2. Vallás: Engesztelő szertartás. Az Istennek vagy istenség(ek)nek bemutatott szertartás, amellyel azt akarják elérni, hogy a közösség ne legyen baj, kár elszenvedője, hanem a dolgai jól menjenek, és ehhez a természetfölötti hatalom segítő beleegyezését elnyerjék. Ilyen szertartásra indíthat a siker utáni hála is, hogy a felsőbb hatalom jóindulata továbbra is megmaradjon.
A bemutatott áldozat sikeres volt, mert a járvány pár napon belül megszűnt a faluban. A papok a csata előtt áldozatot mutattak be a háború istenének.
3. Vallás: Felajánlott érték (személy, tárgy, termény, más dolog), amit hálából vagy engesztelésül kínálnak fel a természetfölötti hatalomnak, Istennek, istenség(ek)nek.
Az áldozatnak teljesen épnek és egészségesnek kellett lennie. A győztes csata után a foglyokból néhány embert áldozatnak szántak, a többire rabszolgasors várt.
4. Átvitt értelemben: Átlagon felüli hozzájárulás. Megfeszített munka, átlagon felüli kötelességteljesítés, anyagi hozzájárulás bizonyos nemes ügy, sokakat érintő mozgalom, vállalkozás céljaira.
Sokan gondolják azt, hogy a szabadságért az emberélet kellő áldozat. Egy nagy cél megvalósítása mindig áldozattal jár.

Amikor szertartáshoz készülünk, legtöbbször valamely vásárolt áldozati tárgyat áldozzuk fel Istennek, a szellemeknek, stb.. Áldozati gyertya, ostya, füstölő vagy állat. Mind-mind megvásárolható ma már.  A vásárolt áldozati tárgy kinek hoz eredményt? Nekünk nem. Hiába áldozzuk fel, ajánljuk fel, az nem tőlünk ered, így az eredmény is ehhez fogható. Ha visszanézünk a múltba, tapasztalhatjuk, hogy az emberek az áldozások alkalmával a nekik létfontosságú dolgokat áldozták fel. Legyen az állat, termény, stb.. Ezek az akkori embereknek az életet jelentették. Azt a búzát ők vetették, ők aratták. A birka születésénél ők voltak ott, ők látták felcseperedni, ők védték meg az időjárástól, a ragadozóktól mielőtt áldozati állat lett. Az ilyen áldozatok, ha nem volt sikeres a szertartás, a túlélésüket veszélyeztethette. De nem csak növényi és állati áldozatok lehetségesek. Vannak gyertyák, ostyák, füstölők.
Amikor a szertartásra kerül a sor, olyan áldozatot kell bemutatnunk, ami tőlünk ered. De a vásárolt eszközökben semmi nincs belőlünk. Nincs benne az életünk, a lelkünk, amely azáltal kerül az áldozati eszközbe, hogy mi készítjük, neveljük. Egy idézet jut eszembe: „ha áldozatot akarsz bemutatni a szellemeknek, akkor ne sértsd meg őket azzal, hogy jelentéktelen dolgot ajánlasz fel nekik.”
Miért tartom jelentéktelennek a pénzért vásárolt áldozati tárgyakat? Mert a pénzt meg lehet keresni, kölcsön lehet kérni. A termést, az állatot, a saját kézzel készített gyertyát vagy egyéb tárgyat, ha megsemmisül, nem tudod helyettesíteni. Abból csak az az egy volt. Hogy áldozni tudj, ha megsemmisül, újra kell termelni, nevelni, készíteni.
Fontosnak tartom azt is, hogy amikor a szertartásra készülünk és az áldozati tárgyat készítjük hozzá, akkor a hozzá való alapanyagok ne okozzanak kárt a természetnek, a környezetnek.

Kinek is áldozunk, amikor vásárolt áldozati tárgyakat használunk? Magunknak nem. Azoknak áldozunk, még ha nem is ő értük imádkozunk, vagy végezzük el a szertartást, akik ezeket a tárgyakat készítik, forgalmazzák és a cégeket vezetik. Annak az embernek biztos munkahelye van és pénzt keres, annak a cégvezetőnek jól megy a sora, az a kereskedő és az ő alkalmazottja szintén munkához és pénzhez jut. Ez is jó dolog, mert valakin segítünk.:) De a szertartást, az imát nem az ő érdekükben végezzük, hanem a mi érdekünkben, vagy valaki olyan érdekében, akinek szüksége van a segítségünkre. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Share

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More