Gondolatok totemekről, segítőkről és az álmokban való megjelenésükről

Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Amikor az ember elkezd haladni egy úton, sok mindenre felkészült, vagy legalábbis felkészültnek érzi magát rá. Ez koránt sem igaz. Sokat lehet tanulni, sokat tanul is az ember, még sem lehetünk elég felkészültek, lehetünk ismeretében annak, amivel találkozunk, tapasztalunk.
Legyen bármi is, ami az álmokban megjelenik, legyen bármi az oka, amiért álmodjuk, arra nincs magyarázat, hogyan tudnak ezek a válaszok felszínre törni. Mélységes tisztelet övezi általam hát azokat a folyamatokat, amelyek ezekhez az álmokhoz hozzájuttatnak. Mélységes tiszteletem azon őseinknek, akik ezeket felismerve éltek, tették jobbá a saját és környezetük életét. Az állati mivoltunkból való kivetkőzés, a DNS-ben kódolt viselkedések elleni harcunk, amellyel nem a test, hanem a lélek igényeit elégítjük ki, tesz minket különbözővé az állatoktól. Amennyiben nem törekszünk lelkünk fejlődésére és a millió évek alatt rögzült, DNS-ben kódolt viselkedést tartjuk meg, semmi nem tesz különbbé az állatoktól.
Félő, hogy az ember elvész az álmaiban, de jobb tartani attól, ha nem figyelünk oda, fontos dolgot hagyunk ki az életünkből. El kell fogadnunk, az álmok nem haszontalan dolgok, ugyanúgy az életünk része, mint a mindennapok dolgai. Az étel, a munka, a szórakozás. Nem véletlenszerű valami, evolúciós hiba. Helye van az életünkben, ezért több odafigyelést érdemel. Az álmoknál nem az álmoskönyveket kell bújni, mert ahogy minden ember élete más, az álmaik jelentése is más. Vannak párhuzamok, hasonlóságok, de nem lehet, nem szabad általánosítani. Az álmok jelentése annak számára érthető, aki álmodta. Egy tapasztalt ember csak segíthet megtalálni a válaszokat, de a válaszokat nem adhatja meg.

Posted in: tapasztalások