2013. április 3., szerda

Ez vicces:)

Részlet, a Ki a magyar? című könyvből. :) Nekem tetszett. :)

- „Ha egy indián kisdedet egynapos korában egy kecskeméti tanyára hoznának, az is a magyar testvériséget örökölné.”
Hogyan? Ereiben csipetnyi ázsiai vér nélkül, kardforgató végvári vitéz vagy harcsabajszú magyar paraszt ős nélkül, csupán mert egy kecskeméti tanyán nevelődött, magyarrá lehet egy idevetődött indián?
Lehet - mert nem szükségszerűen lesz azzá. A falra aggatott, kiglancolt ősi kard s kutyabőr nem tesz magyarrá senkit, ha gondolkodásában, érzelmeiben nem magyar. A rézbőrű indiánporontyból lehet magyar ember; a harcsabajszú, Amerikába kitántorgott magyarból jenki.
„Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza
levegője egyesít s választ el egy más múltú és más jelenű néptől.”
Közös múlt: finnugor rokonságunk, nyelvünkben, mozdulatainkban, dallamainkban megőrzött ősi kultúránk, a kalandozások emléke, a honfoglalás, az államalapítás, Szent István, a tatárjárás, Mátyás király, a mohácsi vész, a három részre szakadt ország, Bocskay, Zrínyi, Rákóczi, március idusa, a szabadságharc, Világos... Ezer év Ázsiában, ezer év Európában.
Hasonló gond: elkötelezett tartozásunk egy nép halálához, feltámadásához.
Egy haza: nem csupán a föld, a Kárpát-medence, ahol éltünk és élünk;
a haza: létezésünk az időben. Az emberiség általunk megélt, reménytelenül boldog évszázadai, a magyarság története, amivel mi tettük gazdagabbá az emberiség egyetemes történelmét.
Magyar, aki vállalja, megtartja életében, halálában a közös múltat, a hasonló gondot, az egy
hazát. -

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Share

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More